Vakcinázás
Veszettség
Manapság már a legtöbb lovarda természet közeli helyszínen helyezkedik el. A tulajdonosok igyekeznek lovaiknak az eredeti közegükhöz nagyon hasonló, a bioritmusuknak megfelelő környezetet biztosítani. Ilyen helyszíneken, illetve rendszeres tereplovaglás alkalmával többször előfordul, hogy lovaink szembetalálkoznak a helyi vadpopulációval.
A veszettség (Rabies lyssa) egy vírus okozta zoonotikus neuroinvazív fertőző betegség, ami agy- és gerincvelő gyulladást okoz emlősökben. Veszettség ellen nem vakcinázott emberben nagyon ritka kivételtől eltekintve halálos kimenetelű betegség. Az idegrendszeri tünetek kialakulása előtt ún. poszt expozíciós sorozatoltással meggátolható a betegség kifejlődése.
A fertőzés leggyakoribb formájában veszett állat harapás útján a sérült bőrfelületen keresztül a nyálával juttatja be a vírust a szervezetbe, nagyon ritkán figyeltek csak meg szájon át való (nyálkahártyán keresztüli) és légúti (pl. barlangászok a veszett denevérek apró váladékcseppjeinek belélegzésével) fertőződést.
A vírus nyállal csak az agyvelő fertőződését követően ürül intermittáló (szakaszos) jelleggel. A lappangási időt befolyásolja a harapás helye (központi idegrendszertől való távolsága) és a megharapott testrész idegekkel való ellátottsága, mivel a vírus az idegpályákon halad (kb. 3 mm/óra sebességgel) a központi idegrendszer felé, illetve az idegsejtekben képes nagymértékben elszaporodni.
A lyssavírusok eredeti gazdaállatai a denevérek. A fertőzést a denevérek 80%-a túléli. A veszettség terjesztésében földrészenként más-más állatfajok játszanak döntő szerepet. Magyarországon az évenkénti kötelező védőoltások bevezetésével az urbánus veszettségi forma (mely során a betegség fő terjesztői a kutyák és a macskák) megszűnt, míg az erdei veszettség (melyben a betegség fő terjesztője a vörös róka, illetve más vadon élő húsevő) a repülőgépről leszórt táplálékba rejtett orális veszettség vakcinák alkalmazásával jelentősen visszaszorult.
A betegség gyakran kezdődik feltűnő izgalmi jelenségekkel: az állat a marás helyét erőteljesen dörzsöli, harapdálja, patáival „kapál”, gyakran vizel, kólikás tünetei vannak, nem ritkák a görcsrohamok. Egyes lovak támadóvá válnak, mások „csendes veszettségben” szenvednek. A bénulások miatt gyakori a nyálfolyás, a rekedt nyerítés, a nehézkes, később lehetetlen nyelés, majd következik a test hátulsó felének bénulása. Elhullás 2-7 nap alatt.
Lehetséges megfertőződés esetén azonnal hívja állatorvosát. A sebesült állatot azonnal karanténba kell zárni.
Források:
NÉBIH
